Január 17. Az olasz gasztronómia napja
Az olasz gasztronómia világnapját január 17-én ünneplik. Rómában ez a nap nem különbözik a többitől, mégis minden falatban érezhető. Reggel egy gyors kávé a pultnál, délben egy tányér tészta, este egy fagyi séta közben. Az evés itt nem külön program, hanem a nap természetes része. Nem kell hozzá külön alkalom, mert mindig van rá idő. Rómában az ízek csendben kísérik végig a mindennapokat.
Emlékszem egy januári reggelre Rómában. Hűvös volt, de napos. Az utcák már éltek. A bárban egymás után csapódtak a csészék a pultra. Senki nem ült le. Mindenki tudta, hogyan kell al banco, vagyis pultnál fogyasztva inni a kávét, mi ennek a mikéntje. Egy cappuccino, egy cornetto, aztán irány a nap.
Az olasz gasztronómia világnapja, ahogy Róma megéli
Január 17-e minden évben egy jó alkalom arra, hogy észrevegyük ezeket az apró pillanatokat. Az olasz gasztronómia nem a bonyolult receptekről szól. Sokkal inkább arról, hogy mikor, hol és hogyan eszünk. Rómában az étkezés a napnak ritmust ad. Nem siettet, de nem is állít meg.
Ebédidőben egy kis trattoriában, vendéglőben ültem le. Körülöttem helyiek. Senki nem fotózta az ételét csak beszélgettek. Nem volt menü három nyelven. Egy rizottó érkezett, pontosan úgy, ahogy kell egy pohár finom fehérborral. Nem több, nem kevesebb. Pár falat után értettem meg, miért működik ez ennyire jól. Kevés alapanyag, jól eltalált arányok, ettől működik az olasz és a római gasztronómia.
Késő délután eljön az aperitivo ideje. Nem vacsora, nem is csak egy ital. Inkább egy megálló a nap végén. Egy pohár prosecco vagy spritz, mellé pár falat. Olívabogyó, chips, néha egy kis szendvics. A rómaiak ilyenkor megállnak, beszélgetnek, és lassan átváltanak esti tempóra.
Római ételek, amik elkísérnek egy egész napon át
Rómában sokat gyalogolunk. Néha észre sem vesszük, mennyit. Két templom, egy tér, egy sikátor. Este látjuk a lépésszámlálón, hogy közelítünk a 20 kilométerhez. Közben nyilvánvaló, hogy megéhezünk. Ilyenkor lehet egy picit “bűnözni”: egy szelet pizza al taglio a kedvenc street food pizzériámban. Papírba csomagolva, sétálva eszem. Senki nem néz furcsán. Ez teljesen természetes.
Délután egy szendvics egy jóféle pékségből, sok jót ismerek akár a Pantheon, akár a Campo dei Fiori, akár a Piazza Navona környékén. Este egy fagyi a legfinomabb hozzávalókból. Nem jutalom, nem bűn. Csak része a napnak. Csak úgy mint a habos maritozzo, amiről hidd el, hogy nem lesz gejl vagy a rumbaba, ami egy finom, rumba áztatott baba formájú piskóta. Kedvelt szíciliai édesség Rómában a cannolo akár ricottával, akár pisztácia krémmel. Ezek azok az olasz ételek, amiket a helyiek is választanak. Nem biztos, hogy a legismertebbek, mégis biztos pontok egy-egy napon.
Ha szívesen olvasol még római tudnivalókról, nézz körül a blogbejegyzések között, ahová az Instragram oldalam legnépszerűbb bejegyzéseit bővítem ki blogbejegyzéssé.
Amikor az ízek emlékké válnak
Sokan kérdezik tőlem, hol érdemes enni, inni Rómában. Teljesen érthető a bizonytalanság. Ezért készítettem el az ingyenes 10 napos római gasztró ajánlómat, ahol olyan helyeket mutatok, ahová én is szívesen visszatérek.
Ha szeretnél te is ilyen római napokat megélni, látogass el a Katával Rómába és iratkozz fel a hírlevelemre.
Az olasz gasztronómia világnapja jó emlékeztető arra, hogy Rómát nem csak látni, hanem megélni is az ízeken keresztül lehet.
